A szeretet levegő számunkra. Akárcsak a lélegzés, a szeretés is cselekvés. Ugyanúgy elfeledkezünk róla. Ha a légzésünk megszűnik, azonnal meghalunk. Ha a szeretet hiányzik, akkor lassabban, lappangva, de ugyanaz történik velünk. Megszűnünk, mert létünk alapja, értelme válik kérdésessé. Az, amiért itt vagyunk ezen a Földön.
A szeretés „megcselekvése” feltétele annak, hogy megteremtsük magunknak, kapcsolatunknak, a másiknak a szeretve levés élményét. Ha ezt „lélegezzük” be és ki, valójában akkor létezünk.
Minden kapcsolatunk egy kis élőlény, melyet ápolni, gondozni szükséges.
Mivel? Figyelemmel, odafordulással, elfogadással, befogadással, együttérzéssel, támogatással.
A szerelemben megszülető első gyermek maga a kapcsolat.
Ugyanakkor „minden kapcsolatunk minősége egyenes arányban van azzal, hogy önmagunkkal milyen viszonyban vagyunk.” Az önmagunk iránti odafordulás, önkutatás, figyelem legalább ilyen fontos.
Akkor lehet csak boldog a kapcsolat, ha mi magunk is azok vagyunk benne.
Ha az elvárásoknak való megfelelés, szerepeink álarca mellett megtaláljuk, meghalljuk legbelső autentikus hangunkat. Ha kölcsönösen, mindketten kapcsolódunk hozzá.
Ugyanakkor számtalan buktató vár ránk.
Miközben arra vágyunk, hogy feltétel nélkül elfogadjon a másik, mi magunk hajlamosak vagyunk állandóan feltételeket szabni. Ha a másik nem az elképzeléseinknek megfelelően viselkedik -azt hisszük- nem is szeret igazán. Megsértődünk, begubózunk, tüskéket gyűjtögetünk.
Szeretnénk lebuktatni magunkat, felhívni a figyelmet azokra a paradoxonokra, melyek megkeserítik együttélésünket. Kíméletlenül lerántani a leplet önmagunkról, hogy közelebb kerülhessünk ahhoz, aki bennünk, és a másikban valódi.
Tanítani, és tanulni magunkat, a másikat, egymást.
Programjaink, termékeink mind erről szólnak: szavakkal, játékkal, humorral.
Könyv, játékok, színház, előadások, mobil applikációk.
Bármilyen nehéz is egyensúlyt találni saját legbelső vágyaink, szükségleteink és közben a másik gyakran eltérő igényei között, mégis a párkapcsolat intimitása a legjobb lehetőségünk arra, hogy eredeti sérüléseink gyógyuljanak.
Minden párkapcsolat lehetőség a paradicsomi egységbe való visszatérésre, a boldogságra. Az édesanyánkkal megélt korai szimbiózis emléke, és vágya, amikor még a „MI” állapotában voltunk vele, szorosan kapcsolódva hozzá, mindannyiunkban ott él tudattalanul. Akárcsak a szeparáció, annak biztonságából való kikerülés, „kiűzetés”, illetve az állandó sóvárgás oda, vissza. Azaz a hazatérés vágya az egykor megélt egységbe.
Az út, amíg magunkon belül, és a kapcsolatban rátalálunk az autentikus, hiteles énünkre, szeretetállapotunkra, zsákutcákkal és akadályokkal teli.
Szeretetkert programunk missziója, hogy felismeréseket adó útjelzőtáblákkal, néha praktikus útmutatókkal segítsünk ebben: konyhanyelvre lefordított, érthető pszichológiai modellekkel, elméleti háttérrel, sok-sok év párterápiás, kb. 20 éves párkapcsolati, mentoring, tanácsadói tapasztalatával, saját életünk megélt élményeivel.
Meg tudjuk változtatni önmagunkat, sorsunkat, kapcsolatainkat. Ha felismerjük, átírhatjuk, megváltoztathatjuk sorsmintáinkat. Felszabadíthatjuk magunkat korábbi, akár transzgenerációs béklyóink alól, hogy szabadon dönthessünk. Hogy kilépjünk a „kinek van igaza” játszmákból.
